Rendszerkritika

Meglehetősen bombasztikus kijelentéssel fogom kezdeni ezt a postot: A nyugdíjrendszer a lehető legkárosabb dolog, amit a fejlett társadalmak kitaláltak, rosszabb az atombombánál is. Miután mindenki, aki ezt olvasta, most jól megdöbbent, és anyázni készül, engedjétek meg, hogy megmagyarázzam. A modern nyugdíjrendszer alapjait a 19. század legvégén teremtették meg Nyugat - Európa egyes országaiban, így például Németországban, de a teljes társadalomra már csak a 20. században terjesztették ki, nálunk már a II. világháború után. Az idősekről való gondoskodás eszméje nagyon szép dolog, kezdetben működött is, ugyanis nagyon kevés emberről kellett gondoskodnia. Csakhogy a háttérben évezredek óta működő láthatatlan társadalmi szabályzókat és ösztönzőket szüntetett meg.
Valójában az az ironikus az egészben, hogy az a generáció, amely a rendszer első teljes haszonélvezője lenne, és akik már abban a hitben nőttek fel, hogy számítottak is arra, hogy ha idősek lesznek, az állam fog gondoskodni róluk, valószínűleg az utolsó generáció is lesz, amely ezt élvezheti. A háború után született baby boom generáció a létszáma miatt ugyanis be is fogja a rendszert dönteni, és egyetlen utánuk következő kororsztály sem fogja már élvezni az áldásait, hacsak csoda nem történik. Márpedig nem úgy néz ki, hogy fog.

A mai magyar válságok közül nem hagyható ki a demográfiai sem. (Mondjuk már ez eléggé ironikus, hogy válságokról beszélhetünk, de hát így jártunk.) A demográfiai válság természete még kevésbé érzékelhető, mint a gazdaságié. A gazdasági válság egyszer csak beüt, mindenki észreveszi, mert esik az életszínvonala, osztjónapot'. A demográfiai válság más. Közvetlenül nem fogjuk a bőrünkön érezni, mivel a gazdaságra csak áttételesen hat. Pontosabban, itt helytelen a jövő idő, mivel már most is hat, és nem egy gazdasági természetű folyamat okozója. De mi is a demográfiai válság egészen pontosan?
A legszembetűnőbben abban mutatkozik meg, hogy Magyarország népessége fogy. Ezt lehet olvasni az újságokban, hallani a tévében, de ez e a bajok okozója? Nem feltétlenül, illetve nem önmagában. A legtöbb ember amúgy is legyint rá, mondván a Föld úgyis túlnépesedik, nem baj, ha valahol fogy a népesség. Ez persze hülyeség, mivel a túlnépesedés nem földi méretekben okoz problémát, hanem regionálisan, magyarán ez a probléma nekünk magyaroknak eddig sem okozott bajt. De inkább nézzük meg, melyek is azok a folyamatok, amelyek a demográfiai válságot okozzák.

Az előző postban már elkezdtem boncolgatni a válság kérdését, amely ma Magyarországon a jövővel kapcsolatos legfontosabb dilemma. Persze az egészről könyvet lehetne írni, nem csak postot, ott csak nagy vonalakban vázoltam fel, amit gondolok, és tapasztalok. Bár az egész issue-nak eléggé szerteágazó vetületei vannak, de a legfontosabb problémahalmaz mégiscsak a gazdasági életen belül van.

De mi a probléma a gazdasággal?

Erről önmagában hosszan lehetne írni. A jelenlegi állapot sem túl biztató, de a szem előtt nem levő folyamatok még kevésbé. És nem csak arról van szó, hogy az államháztartás olyan, amilyen, hanem van egy rakás, az államtól csak közvetve függő  terület, amelyek szintén nem adnak okot a bizakodásra. De ez az egész olyan, mint egy hosszú lappangási idejű betegség. A háttérben már javában zajlanak a káros folyamatok, miközben az egyszeri állampolgár még nem érzékel belőlük semmit.

Napjaink nagy kérdése, hogy van e válság Magyarországon, ha igen, akkor pedig mekkora, és meddig fog tartani. Namost ez egy érdekes kérdés. Nagyon sok szempontból adhatunk erre választ, attól függően, hogy a mindennapi élet melyik szegmensét nézzük. A politika ugye előszeretettel kommunikálja, hogy van, avagy nincs (függően attól, hogy ellenzékben, avagy kormányon van e). Én azt gondolom, hogy nekünk, földi halandóknak ez a megközelítés érdektelen. A politikusnak természetesen akkor lesz válság, ha a nép vasvillát fogva elkergeti, vagy felköti a lámpaoszlopra, ez pedig lássuk be, ma Magyarországon nem reális opció. A politikus számára tehát nincs válság, van amelyik mégis azt mondja, hogy van.

Ez egy olyan blog, ahol osztani fogom az észt. Ez nyilván nem fog szimpátiát kiváltani jónéhány olvasóban, feltéve, ha egyáltalán lesz aki olvassa.

A blog neve nyilvánvalóan provokáció. Ez egy marketingfogás. Ugyanakkor nem is véletlen. Azt gondolom ugyanis, hogy a jelenlegi magyar társadalmi, gazdasági, és politikai folyamatok nagyon negatív irányba mutatnak. Ettől függetlenül ez nem egy szimpla nemzethalálozós blog lesz.

A blog bár politikai témájú, de az írója nem a szokásos magyar két dimenzióban szemléli az eseményeket (azaz nem bal, vagy jobb, magunkfajta - magukfajta, orbán vagy gyurcsány, velem vagy ellenem, ellenség, vagy barát, stb. nézőpontból - a sor tetszőletegesen folytatható), és ezt kéretik nagyon komolyan venni. Ennek megértése nélkül ugyanis a blog élvezhetetlen lesz. Ez persze már kapásba vitára adhat okot. Nyilvánvalóan lesz aki le fog balosozni/liberálisozni/fideszesezni/nácizni, ezzel nem tudok mit kezdeni, maximum, ha olyan kedvem lesz, törölni fogom a kommentet. Nyilvánvalóan az ember nem tudja magát teljesen kivonni az aktuálpolitikai események alól, és nem lehetséges a 100%-os távolságtartás. De ettől függetlenül aki csak kettes számrendszerben tud gondolkodni, az ne olvassa a blogot. Nem bántásképpen. Csak ez esetben el fogunk beszélni egymás mellett.

Miről fog ez szólni?

Nem aktuálpolitikai eseményekről szeretnék írni, hanem elemezni szeretnék azok mögött meghúzódó folyamatokat. Fellengzős elképzelés, mi? Annál is inkább az, mivel se közgazdász, se politológus, se szociológus nem vagyok. Ebből következően a szakirodalmi olvasottságom sem túl nagy, vagyis könnyen lehet, hogy hülyeséget fogok írni egyes esetekben, más esetekben meg feltalálom a spanyolviaszt. A hozzáértő olvasóktól ez esetekben azt kérném, hogy mutassanak rá saját korlátaimra.

Kiknek szól?

Mindenkinek, akit az ilyesmi érdekel. Olvass bele a postokba, és döntsd el, hogy érdekel e. Ha igen, akkor kommentáld az írásokat, ha netán előremutató vita alakulna ki a blogon, az nem baj.

Hogyan olvassam?

Ez hülye kérdés. Csak azért tettem fel, hogy leírjam, egy számomra koherens világképet nem tudok egy postba belesűríteni. A postok egy darab fő gondolatmenetet fognak tartalmazni, és önmagukban is élvezhetőek lesznek, de előbb - utóbb össze fognak állni egésszé. De ameddig ez megtörténik, addig el kell telnie némi időnek. Itt nem lesz nagy címkefelhő, és egy postnak egy címkéje lesz. Így lesznek az írások kategóriákba rendezve.

Moderáció

Mivel politikai témáról van szó, ami jellemzően szalonképes, és kevéssé szalonképes gondolatokat vonz, ezért nyilvánvalóan moderálnom fog kelleni. Ez pedig elég önkényesen fog zajlani, bár azért néhány általános szabályt felvázolnék:

- Trágár, anyázó, stb. kommentek törölve lesznek.

- A fent említett kétbitesek is.

- Szélsőséges kommentek is.

- Ha téríteni akarsz, nem vitatkozni, akkor se próbálkozz.

- Bármi egyéb, ami nekem nem tetszik.

Reklamáció pedig nincs. Persze ha a kutya se fog olvasni, akkor ennek semmi jelentősége. Csak fontosnak éreztem előre tisztázni.