Napjaink nagy kérdése, hogy van e válság Magyarországon, ha igen, akkor pedig mekkora, és meddig fog tartani. Namost ez egy érdekes kérdés. Nagyon sok szempontból adhatunk erre választ, attól függően, hogy a mindennapi élet melyik szegmensét nézzük. A politika ugye előszeretettel kommunikálja, hogy van, avagy nincs (függően attól, hogy ellenzékben, avagy kormányon van e). Én azt gondolom, hogy nekünk, földi halandóknak ez a megközelítés érdektelen. A politikusnak természetesen akkor lesz válság, ha a nép vasvillát fogva elkergeti, vagy felköti a lámpaoszlopra, ez pedig lássuk be, ma Magyarországon nem reális opció. A politikus számára tehát nincs válság, van amelyik mégis azt mondja, hogy van.
Ami minket érdekel, az az, hogy a saját kis életünk, és lehetőségeink milyen irányban alakulnak, vagy alakulhatnak. De előtte definiáljuk, hogy mi a válság. Erről itt egy jó kis leírást olvashatunk az argentin államcsőd kapcsán. Szerintem egyébként az írás egy kicsit túlzó, de sok megállapítása nagyon is érdekes. Viszont az is nyilvánvaló, hogy mi (még) messze nem tartunk ott, és én személy szerint azt gondolom, hogy bizonyos körülmények miatt nem is fogunk (*). Ebben az értelemben tehát nincs válság.
Ma 2008. november 7-e van, 20 éve még pirosbetűs ünnep volt ez a nap. Most viszont pusztán annyiból érdekes, hogy Magyarországra kb. egy hónapja kezdett "begyűrűzni" a nemzetközi hitelválság. Pár hete ugye a forint hirtelen megzuhant, a tőzsde azóta is ezt teszi. Minket, átlag Józsikat ez még mindig nem nagyon érint (maximum, ha devizahitelünk van), a pénzügyi szektor ugye legtöbbünktől eléggé távol áll. A kormányzat már olyasmit kommunikál, hogy sikerült megfogni a dolgot, már minden oké, stb. (Persze, nekik nyilván nem hiszünk, eddig elég ritkán mondtak igazat). Közben azonban csendben elkezdtek begyűrűzni más dolgok, folyamatok is. Az exportlehetőségek csökkenésével elkezdtek emberek utcára kerülni, nagy cégeknél létszámstop van, más cégek elkezdtek olcsóbb irodabérlési lehetőséget keresni, stb. De, egyelőre még zajlik a rendes ügymenet, még van munka. E tekintetben sincs válság. Még. 2008. November 7-én. De nagyon úgy néz ki, hogy lesz.
Akkor tehát minden rendben van? (Leszámítva, hogy valamekkora visszaesés boritékolhatóan lesz.) Nem. Más kérdés ugyanis, hogy van elég sok dolog, amely már ma is válságban van. Ezek jellemzően például állami közszolgáltatások: az egészségügy, a köz és felsőoktatás, a rendvédelem, és fel lehetne sorolni pár állami céget is (BKV, MÁV, stb.). Ezek színvonalának esése már egy ideje mindenki számára érezhető (maximum annak nem, aki elvakultságból nem vallja be, vagy a Rózsadombon él, és ezek az állami rendszerek nem érintik az életét). Ez azért is különösen fájó, mert mindez azt mutatja, hogy a magyar állam az alapfunkcióit egyre rosszab színvonalon tudja ellátni, és ez nem egy hónapja kezdődött. A következő fél év kilátásait figyelembe véve pedig ez nem fog javulni.. Válságjelenségek figyelhetőek meg regionálisan is. Bizonyos kistérségek már halott területek, ahol értelmes gazdasági tevékenység gyakorlatilag nem folyik. Válságjelenségek figyelhetőek meg gazdasági szektorokban is: a mezőgazdaság már egy jó ideje leépül, az építőipar visszaesése sem most kezdődött, a gazdaság egésze stagnál már 2 éve.
De mi okozhatja a válságot?
Ugye megegyeztünk az előbb abban, hogy általános válság még nincs, de valószínűleg visszaesés lesz. Míg a világ legtöbb országában egy, a mi esetünkben két oka van ennek: 1) a nemzetközi hitelválság, 2) a magyar kormányzati dilettantizmus. Ez szép teljesítmény.
Érzik e az emberek a válságot?
Nagy részük nem. A magyar ember már egy ideje hozzá van szokva, hogy az állam, és a gazdaság szuboptimálisan teljesít. Ennek mindig megvan a maga okozója: kádár, az előző kormány, orbánviktor, a kommunisták, extrémebb esetben a zsidók, stb. Ahhoz is hozzá van szokva, hogy válsággal rendszeresen riogat a média, vagy a politikusok. Azaz a válasz az, hogy nem, nem érzik. Az eddig is benne volt a pakliban, hogy az ember elveszti a munkahelyét, vagy a bank elveszi a plazmatévét. A negatív változások is eddig inkább lassan zajlottak. Tudjuk, hogy három éve még nem hónapokra jegyeztek elő az orvosnák, tudjuk, hogy régebben a rendőr még hajlandó volt kijönni ha feltörték a nyaralót, igaz, a tettest már akor sem találták meg. A probléma az, hogy most ennél drasztikusabb fog jönni. Amikor 1990 után ugyanilyen drasztikus dolgok történtek, akkor még volt az emberekben hit, hogy oké, összedől a szocializmus, most picit rosszabb lesz, de utána szabadok vagyunk, és felzárkózunk nyugathoz. Most nincs ilyen kilátás előttünk.
(*) Én azt gondolom, hogy ameddig az EU tagjai vagyunk (azaz ameddig az EU létezik), addig argentin típusú megzuhanásnak nincs esélye. Egyszerűen azért, mert az EU-nak nincs arra szüksége, hogy az albán piramisjátékok bedőlése utáni helyzethez hasonlót kezelnie kelljen. Márpedig a nyitott határok miatt ez elkerülhetetlen lenne. Vagyis az EU ki fog minket segíteni szitkozódva, hogy teljesen padlóra azért ne kerüljünk.
