A mai magyar válságok közül nem hagyható ki a demográfiai sem. (Mondjuk már ez eléggé ironikus, hogy válságokról beszélhetünk, de hát így jártunk.) A demográfiai válság természete még kevésbé érzékelhető, mint a gazdaságié. A gazdasági válság egyszer csak beüt, mindenki észreveszi, mert esik az életszínvonala, osztjónapot'. A demográfiai válság más. Közvetlenül nem fogjuk a bőrünkön érezni, mivel a gazdaságra csak áttételesen hat. Pontosabban, itt helytelen a jövő idő, mivel már most is hat, és nem egy gazdasági természetű folyamat okozója. De mi is a demográfiai válság egészen pontosan?
A legszembetűnőbben abban mutatkozik meg, hogy Magyarország népessége fogy. Ezt lehet olvasni az újságokban, hallani a tévében, de ez e a bajok okozója? Nem feltétlenül, illetve nem önmagában. A legtöbb ember amúgy is legyint rá, mondván a Föld úgyis túlnépesedik, nem baj, ha valahol fogy a népesség. Ez persze hülyeség, mivel a túlnépesedés nem földi méretekben okoz problémát, hanem regionálisan, magyarán ez a probléma nekünk magyaroknak eddig sem okozott bajt. De inkább nézzük meg, melyek is azok a folyamatok, amelyek a demográfiai válságot okozzák.
Elöregedés
 |
| A magyarországi korfa, 2005 |
A magyar korfára rátekintve azt látjuk, hogy a csökkenő gyerekszám miatt a nagyobb létszámú generációk az idő előrehaladtával egyre öregebbek. Mivel kevés gyerek születik, egyre több lesz az idős, és egyre kevesebb a fiatal. Miért gond ez? Azért, mert ezek a generációk nyugdíjba fognak menni (ha még nem mentek), és onnantól kezdve el kell őket tartania valakiknek. Ezek a valakik lehetnének azok a fiatalok, akik felnőtt korba lépnek, csakhogy belőlük egyre kevesebb van. Vagyis egyre kevesebb emberre hárul egyre több ember eltartásának a feladata, ami nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy még egy adott gazdasági növekedés mellett is jövedelmük egyre nagyobb részét kényszerülnek az idősek eltartására fordítani. Nyilván nem önként, hanem állami elvonások formájában, ami sokak igazságérzetét bántja. Szüleiket még csak - csak eltartanák, de olyan időseket, akikhez nincs közük, nem akarnak. Ezzel az egésszel pusztán az a baj, hogy a társadalom az erőforrásainak minél nagyobb részét lesz kénytelen az öregek eltartására fordítani, és ezeket az erőforrásokat jellemzően onnan fogják elvonni (ahogy ez ma is történik), ahol a folyamat megállítható lenne: a gyerekvállalás támogatásától. Egyszerűen azért, mert a nyugdíjasnak van szavazati joga, a gyereknek meg nincs. Ma Magyarországon az inga már átfordult. A nyugdíjasok száma már nagyjából megegyezik az aktív keresők számával, azaz demokratikusan, a szavazat arányokat figyelembe véve már alig képzelhető el olyan helyzet, ahol a társadalom a gyerekvállalás támogatására szavazna a nyugdíjakkal szemben. Én borúlátó vagyok, és azt gondolom, hogy demokratikus keretek között ez a folyamat már visszafordíthatatlan, Magyarország e tekintetben már halott.
Miért alakult ki ez a trend? A születő gyerekek számának csökkenése miatt. Ennek összetett okai vannak:
- A megváltozott életmód, és gyerekvállalási szokások.
- A gyerekvállalás költségeinek jelentős növekedése.
- Az állami ösztönzés hiánya, vagy elégtelensége.
- A jóléti kiadások szintjének emelkedése, ami a nyugdíjas életformát vonzóvá tette.
De most az okokat hagyjuk, külön postot lehetne írni mindegyikről, a lényeg az eredmény: az elöregedés jelen pillanatban megállíthatatlan folyamatnak tűnik, az eredménye pedig az, amit most látunk: az állam belerokkan abba, hogy az állampolgárainak mind nagyobb részét el kell tartania.
A gyerekszám csökkenése
 |
| A termékenységi ráta változásai az elmúlt években |
Ma Magyarországon a termékenységi ráta 1,3 gyerek/nő környékén van. (ez a világon a 182.) Ez azt jelenti, hogy egy nő az életében átlagosan ennyi gyereket vállal. És az arányszám azért is csalóka, mert a meglehetősen sok gyereket vállaló cigány kisebbség ezt erősen felhúzza. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy ma Magyarországon a cigányokat leszámítva egykézés van, ami gyors ütemű népességfogyást (és elöregedést) vetít előre. A fent vázolt folyamatok alapján teljesen egyértelmű, hogy ez konstans válsághoz fog vezetni a jövőben. Felmerül a kérdés, hogy miért nem történik valami ennek a visszafordítására? Ez szerintem a demokrácia jellegéből adódik. Ahhoz, hogy a gyerekvállalás jelentősen megemelkedjen, ahhoz az államnak ezt támogatnia kellene, ami meglehetősen sokba kerül (elég sokféle, és összetett módozata van ennek). Csakhogy a költségvetés már eleve deficites azért, mert már a meglevő szociális transzfereket sem tudja eladósodás nélkül fedezni, erre egyszerűen nem jut pénz. Mert a gyerek (pláne a meg nem született) nem szavaz. Ez a probléma persze nem csak Magyarországot érinti a kontinensen, (habár Európában először itt indult meg a folyamat, tehát ez esetben is van mire "büszkének" lennünk), hanem majdnem az összes országot. Ennek nem mintha jelentősége lenne, csak megjegyeztem.
 |
| Születések száma az elmúlt 130 évben |
Elcigányosodás
Emiatt biztosan lesz, aki kapásból lenáciz, de nem érdekel. :) Cigánynak most ne egy etnikai csoportot definiáljunk, ugyanis demográfiai szempontból nem ez a következő folyamat lényege, hanem egy adott, jól körülírható életmódot élőket (ezt most nem részletezném, nem szorul valószínűleg magyarázatra). Az ilyen értelemben definiált cigányok a társadalom lényegében legalsó néprétegét reprezentálják. A probléma az, hogy őket is az állam tartja el, annak ellenére, hogy jelentős részük aktív korú, tehát nem elég, hogy az államra hárul a megnövekedett létszámú idősek eltartása, még a dolgozni képes aktívak nem kis részét is el kell tartania, ráadásul ez a réteg az, amelyik részben a gyerekvállalást támogató szociális juttatásokból is él. Az pedig, hogy arányaiban sokkal több gyereket vállalnak, nem segít a társadalom gyerekhiányán, csak saját magát termeli újra a réteg, a felnövő gyerekeik ugyanezt az életmódot fogják folytatni.
Belső migráció
A gazdaságilag inaktív (nem dolgozó, és magukat az állammal eltartató) rétegek mellett egy harmadikfajta problémát jelent a belső agyelszívás, vagyis, hogy a gazdaságilag aktív népesség (főleg a fiatalok) a hátrányos helyzetű térségekből a nagyvárosokba, főleg pedig Budapestre vándorolnak. Az elvándorlást elszenvedő kistérségekben, megyékben ennek következtében tovább csökken a gazdasági aktivitás. Ezt a folyamatot nem győzöm eléggé hangsúlyozni, ugyanis még a fentiekhez képest sem esik róla szó.
A jövőkép
A fenti folyamatok nyilvánvalóan oda vezetnek, hogy a gazdaságilag aktív rétegeket az állam kénytelen minél magasabb elvonással (adókkal) sújtani, hogy az inaktívakat eltartsa. Már most is ez történik, sőt, már eléggé benne vagyunk a lefele vezető spirálban. Ma már ott tart a folyamat, hogy mindezek ellenére nem tudja az állam fenntartani a szociális kiadások szintjét, vagyis hiába zsákmányolja ki az aktívakat, pl. a nyugdíjellátás szintjét is alig sikerül fenntartani. Vagyis lesz egy agyonterhelt dolgozó réteg, egy csökkenő színvonalon ellátott nyugdíjas réteg, akik emiatt szintén nem lesznek boldogok, és egy csökkenő színvonalom ellátott cigány réteg, aki emiatt egyre nagyobb mértékben fosztogatni fogja a környezetét. Ebből a spirálból nagyon egyszerűen ki lehetne lépni: meg kellene vágni a szociális kiadásokat, olyan szintre, hogy azokra lényegesebben kevesebbet kelljen költeni, de még ne lehetetlenítse el az eltartottakat. Csakhogy, ez olyan szintű népszerűségcsökkenéshez vezetne, amit a politikus nem mer felvállalni, mert az inaktívaknak több szavazata van, mint az aktívaknak. Persze a rendszer fenntarthatatlan, tehát be fog dőlni, de a politikusok természetesen azon lesznek, hogy ezt újraépítsék. Lásd Argentina: az évtized eleji államcsőd után, alig 7 év múlva megint veszélyesen közel kerültek a következő csődhöz.
